Mikor és hogyan kerültél először pult mögé? 

18 évesen játszottam először buliban bakelitről, akkorra lett vállalható a mix technikám. Az ezt megelőző 1-1,5 évben lemezeket vásároltam és a szobámban gyakoroltam. Rengeteg mixet rögzítettem kazettára és hallgattam vissza őket, elemeztem hol és miért rossz vagy pontatlan a szett. Szisztematikusan jártam meghallgatni élőben olyan dj-ket, akiket kazettán, cd-n vagy rádióban hallottam. Akik tetszettek, azoktól el akartam lesni mixelési trükköket, vagy azt hogy hogyan építik fel egy buliban a szettjüket. 

 

Mi az ami akkoriban a pult felé terelt és mi tart még mindig ott?

Ami először igazán megfogott és szerintem véglegesen pontot tett a dolgok végére az 1997-ben egy 3,5 órás Tommyboy dj szett volt, amit szerencsére a klubban a dj pultba berakott VHS kamerával rögzítettek. Ezt a felvételt aztán következő héten a rezidens dj-től elkunyeráltam és rongyosra néztem. Abból tanultam a legtöbbet. Zeneileg és technikai tudásban 1997-ben volt szerintem Tommyboy a csúcson. Az, hogy képletesen a ’97-es Sapka volt a mesterem, a mai napig hallatszik is talán a szettjeimen. Ugyanúgy nem tudok csak egy műfaj trackjeiből felépíteni egy dj szettet. Kell az eklektika, a mélységek és csúcspontok, a monotonitás és az azt megtörő  trackek a szettembe, különben számomra lapossá válik. Elhiszem, hogy rá lehet csúszni egy  lassan formálódó utaztatós szettre is, de engem az nem tud magával ragadni.

Ami még mindig a pultban tart, az talán annak a varázsa, hogy mindig más helyszínen, mindig más közönségnek, mindig más atmoszférában, folyamatosan rotálódó zenei állományból próbáljam a magamtól elvárt megalkuvásoktól mentes zenei színvonalat hozni.  

 

Van valamilyen rituáléd fellépés előtt vagy után?

Fellépés előtt csak annyi, hogy időben elindulok a helyszínre, mert utálok késni. A dj pultból még sosem késtem és életemben is csak 1 fellépésem volt, amit súlyos betegség miatt le kellett mondanom.

Rituálé inkább fellépés után van. Miután ki/lejövök a pultból 10-15 percig nem nagyon beszélgetek senkivel. Sokan nem is hinnék, de mentálisan elég fárasztó tud lenni egy-egy hosszabb  szett. Főleg, ha minden klappol és igazán be tud húzni a zene. A szellemi terhelést az adja, hogy a megfelelő zenét válasszam a megfelelő pillanathoz, hogy kreáljak egy  atmoszférát, amiben a közönséggel együtt rezgek, és ezt folyamatosan fenntartsam. Ez le is fáraszt  és egyúttal elvisz egy másik dimenzióba. “Odaátról” nem nagyon tudok  értelmes kommunikációban részt venni, kell negyed óra míg visszatalálok. Ez ha nem is rituálé, de rutin.

 

Több mint 20 év távlatából hogyan látod a nemzetközi zenei trendek alakulását? 

Összességében siralmasan. Az elektronikus zene számomra mindig az újdonságról, a kísérletezésről, a kutatásról, a technológiai fejlődésről, a jövő hangzásáról szólt. 2020-ra oda jutott, hogy sablonos, biztonsági játék lett. Klisékkel teli, bugyuta, művészi produktomot csak nyomokban tartalmazó, sokszor csupán cirkuszi mutatványos kellék. Nyilván találok azért előremutató zenéket is, különben már rég abbahagytam volna. De engem elszomorít, hogy a a techno-ban 2020-ban a 90es évek attitűdjét próbálják visszahozni. És nem úgy, hogy annak a kornak a szellemiségéből születik valami új, hanem az elmúlt bő egy évben az a cool, ha full ugyanolyan zenéket játszol, hallgatsz, mint az ezredfuldolót megelőző eurodance zenék voltak. Ugyanazokban a rettenet UV reagens maskarákban, kitérdesedett melegítőkben jársz, ugyanolyan hajakat vágatsz és ha ez nem lenne elég még ki is írod, hogy mekkora Raver vagy és “Techno is my life”. 

 

A most bulizók nagy részel a ‘90-es években született, lehet, hogy nekik ez egyáltalán nem lerágott csont…

Értem én,  nekik ez a trend most új és mivel az idősebb korosztály  ezt már átélte, nekik  unalmas. Ez evidens. De pl a 90-es években én nem emlékszem, hogy a 20-30 évvel azelőtti zenei stílusokat, divatot, öltözködést láttam volna visszaköszönni az elektronikus zenei közegben. Mindenki be volt sózva, hogy egy friss, pezsgő dologban vesz részt és nem hátra tekingetett meg turkálókból szedte magára a nagynénje  gönceit. A lemezborítók kortárs grafikusok  kibontakozási felülete volt. A bulik szórólapjai, plakátai ugyanúgy. VJ-k vetítettek, kísérletezések, alkotó közösségek voltak. Zeneileg meg nem csak egy TB 303 sav szekvenciából és egy kiállás utáni ótvar kongó lábdob-ból állt a Techno. 

Az tisztán látszik, hogy az EDM lufi kipukkadt és a Technot éljük szabványosítva, olcsósítva. Instant  és előre kiszámítható megtérülést vár minden szereplő. Kb egyszemélyes fiu, vagyis inkább lánybanda gyártás megy a kommerszebb vonalon.

 

Mindig is része volt a zeneiparnak, hogy az undergroundból merít a kommersz, ez nem feltétlen jelent gondot, sokan inkább egy egészséges ökoszisztéma részeként látják a jelenséget.

Régen is volt  tömegszórakoztatás, nincs ezzel gond. A gond azzal van szerintem, hogy a frissességet hozó újak nem kísérleteznek, hanem múltidéző biztonsági játékosok. Nem egyéniségek, hanem klónok. Ráülnek a régi techno hangzására vagy az acid-re újabban a trance-re és a média orrba szájba tolja hogy xy ifju titán / titánné “Dropped a massive oldschool hit”. Aztán akkor mi van? Felfedezte h ilyen is volt…

Persze van pár előadó, aki tényleg hoz új vonalat és vannak örökké megújuló veteránok is, de sajnos a fókusz nagyon eltolódott a “tömeggyártás” irányába.

 

-A  koronavírus terjedését megelőző intézkedések világszerte súlyosan érintették a szórakoztatóipart. Te hogy élted meg ezt az időszakot, a bezártságot? 

Nekem nem volt ismeretlen ez a szituáció. Az egyik legjobb barátom, Greg Katona közel 10 éve már Kínában él és ott eléggé ismert dj. Vele a járvány kitörése óta napi rendszerességgel video telefonáltam és folyamatosan tudósított  a kínai fejleményekről. Végignéztem az ő ottani egy hónapos karanténját is. Aztán február közepén egy Mianmar-i fellépése után hazajött és jó pár napot bandáztunk. Elmondta a kint szerzett tapasztalatait így lelkiekben már felkészültem mielőtt itthon is bevezették az intézkedéseket.

Amióta itthon is bezártak a szórakozóhelyek azóta én is kvázi önkéntes karanténban vonultam. A barátnőmmel nem is mozdultunk a lakásból, kivéve a heti bevásárlást.  Próbálom lefoglalni magam. Rengeteget főzünk, kísérletezünk ételekkel, konyhatechnnológiai megoldásokkal. Ami jól sikerül azt tovább finomítjuk. Eddig is közös hobbink volt a sütés/főzés, de most még több idő jutott rá.

Rengeteg online kurzus jelent meg: zene írással kapcsolatos, marketing, és egyéb szakterületek online tudástára. Próbálok párat azok közül is elvégezni. 

 

 Készítettél  “karantén stream”-et is,mesélnél erről?

Nehéz szülés volt. Alapvetően azért, mert a nappalimban, közönség nélkül azokat a zenéket, amiket bulikban pörgetek nem tudtam volna kellő dinamikával lejátszani.

Ha az aktuális lelkiállapotomnak megfelelő vonalat hozom, akkor meg egy full kísérleti mix született volna, amit nem akarnék streamelni. Aztán arra gondoltam, hogy  a bezártság pont jó lesz arra, hogy végiglapozzam a lemezgyűjteményem és összerakjak egy szettet, ami olyan trackekből áll, amik az elmúlt 22 éves dj ténykedésemben valamelyik szakaszában egyenként is meghatározóak voltak számomra. 

 

– Kedvenc album az elmúlt 5 évből?

Huhh rengeteg volt. 3-at mondok, ha az ér:

Public Service Broadcasting: Every Valley

Sohn: Rennen

Laibach: The Sound of Music